Történelmileg
visszatekintve valószínű, hogy az ember ízlése nem sokat változott, mert
az édes ízt - mint azt sok régészeti lelet is bizonyítja - a korábbi
idők embere is kedvelte, s ezért egyik fontos tápláléka a méz és az édes
gyümölcsök voltak frissen, vagy szárított formában.
Később a mezőgazdaság és
az élelmiszeripar fejlődésével párhuzamosan a nád illetve a répacukor, a
burgonyacukor és más természetes édesítőszerek, majd a cukorbaj
felismerésével a mesterséges édesítőszerek is egyre nagyobb mértékben
előállításra kerültek.
Amikor a cukor ipari
előállítása megkezdődött, még kevesen sejtették, hogy ez a folyamat
mihez vezet az emberi egészséget illetően. Az utóbbi években azonban
olyan kutatási eredmények, orvosi megfigyelések kerültek publikálásra,
melyek segítik a tisztánlátást e kérdésben. A cukor hatásai még a mai
napig sem tisztázottak teljes mértékben, de a jelenlegi ismeretek
birtokában már biztosan kijelenthető, hogy rendkívül káros. A kutatások
sejtetni engedik, hogy a szervezet legfontosabb életfolyamataiban okoz
torzulásokat. Sajnos a köztudatban kevéssé ismert a cukor többirányú
károsító hatása. Az erről szóló írások többnyire a fogszuvasodással és
elhízással foglalkoznak, de ez csak egy része a tényleges
következményeknek. A táplálkozástudományi kutatások, publikációk sokszor
ipari érdekeltségtől is függnek. Ennek tudatában érthető meg, hogy a
cukorral csak érintőlegesen foglalkoznak, hiszen ha széles körben
kitudódna a valóságos hatás, az nagy "veszteségekkel" járna. Egyrészről
óriási ipari profitkiesés jelentkezne, másrészről a fogyasztónak is le
kellene mondania az édességek, cukrászsütemények, kekszek széles
választékáról.
Tapasztalatok
bizonyítják, hogy az édes ízű ételek fogyasztásáról az embereket
leszoktatni még abban az esetben sem lehet, ha az a gyógyulásukat
idézhetné elő. Az ember függővé vált az édes íztől, szinte rabja lett
ízlelő bimbóinak. Az ipar ezt a folyamatot csak fokozza a haszon
reményében, a tudomány pedig szinte tehetetlenül áll a háttérben. Persze
a helytelen életmód tömeges méretűvé válása egy idő után népbetegséget
idéz elő. Ilyenkor a táplálkozástudomány eredményei rövid időre előtérbe
kerülnek, de csakis azért, hogy az ipar újra a saját szolgálatába
állítsa. Jó példa erre az állati zsiradékok helyett a növényi olajok,
margarinok fogyasztása, hogy az édesipar területén mesterséges
édesítőszerek, diabetikus készítmények gyártása.
A nagy mennyiségű cukor
fogyasztása során kialakuló felnőttkorú cukorbajt a múltban ritka
betegségnek tartották. A századfordulón csupán egy ezrelékes
gyakorisággal fordult elő. Az inzulin felfedezése után ez az arány 2-3
ezrelékre nőtt és a II. Világháború alatti átmeneti csökkenés után a
cukorbetegek száma - elhízásos érelmeszesedés kíséretében - az ötvenes
évektől rohamosan kezdett emelkedni, elsősorban az iparilag fejlett
országokban. 1967-ben csak az USA-ban 4 millió orvosilag megállapított
eset volt és 4-10 %-os rejtett cukorbetegséget fejtételeztek. 1980-ra
Amerikában minden ötödik lakosnál lehetett számolni a betegséggel,
melynek gyakorisága a mai napig fokozódik. Magyarországon 1990 körül kb.
400.000 cukorbeteg volt. A betegség a városokban gyakoribb /3-4%/, mint
a falvakban /1-2%/. Valószínűleg a tünetmentes esetek ennek kb.
kétszeresét teszik ki, mivel a lakosság mintegy 25%-a /2,5 millió ember/
nálunk is a cukorbaj hajlamával születik és a körülményektől függően
válik beteggé. A cukorfogyasztás mértéke is szinte elrettentő méreteket
öltött az utóbbi években. Angliában az 1 főre jutó átlagos évi
cukorfogyasztás 50 kg, az USA-ban 54, míg Magyarországon mintegy 36 kg.
Ez azt jelenti, hogy naponta egy ember Angliában 14, az USA-ban 15,
Magyarországon pedig 10 dkg fehér cukrot fogyaszt el. A lakosság
fogyasztása természetesen nem egyenletes, a fiatalok valószínűleg sokkal
több cukrot vesznek magukhoz, mint az idősebbek. Ez abból adódik, hogy
az édes cukorkák, csokoládék, egyéb "nassok" óriási energia értéket
képviselnek. Angliában pl. régen sok sovány, angolkóros gyermek volt,
most pedig a legtöbb gyermek túlsúlyos és nagy valószínűséggel az is
marad felnőtt korában is. Az utóbbi időben a nagymértékű cukorfogyasztás
nem elsősorban a házilag hozzáadott, hanem az úgynevezett ipari
cukorból adódik. Ez utóbbi az élelmiszeripar által gyártott termékekből
kerül a szervezetbe.
A cukor "becslések
szerint" több kárt okozott eddig az emberiségnek, mint a dohány. Érdemes
tehát ismereteket gyűjteni a cukor hatásairól. A cukor elnevezés gyűjtő
fogalom, amellyel a kémiában a szénhidrátok csoportjába tartozó,
különböző vegyületeket foglalják össze.
A cukrok vízben oldhatók
és kristályosíthatók, kis kivétellel édes ízűek. Legfontosabb
képviselőik a szacharóz (nád, illetve répacukor), a glükóz (szőlőcukor),
fruktóz (gyümölcscukor), maltóz (malátacukor), laktóz (tejcukor).
Az étkezéshez használt
fehér cukor gyakorlatilag szacharózt tartalmaz, így hétköznapi
értelemben ezt a vegyületet hívjuk "cukornak". Az iparban cukornádból
nyerik préseléssel, vagy cukorrépából vizes kioldással. A kapott cukros
levet igen sok tisztító - finomító eljárásnak vetik alá, majd besűrítés
után kristályosítják.
Az elmúlt 150 év alatt a
világ cukortermelése 1,5 millió tonnáról 70 millió tonnára, tehát
50-szeresére nőtt, mely nagyban hozzájárult az emberiség egészségének
általános romlásához.
A finomított fehér cukor
a szervezet szinte minden részében káros folyamatokat indít el. A
szervezet minden folyamata igen érzékeny és bonyolult szabályozás alatt
áll. Így van ez a vércukorszint tekintetében is. A vérben a glükóz
tartalomnak állandóan 0,1% körül kell maradnia. Az izommunka során a
sejtek cukrot "fogyasztanak" és amilyen mértékű ez a folyamat pontosan
ugyanolyan mértékben juttat a máj glükózt a vérbe a cukorraktárakból
(glikogén). A fehér cukor nem igényel különösebb emésztést, így hamar a
véráramba kerül. Ekkor összetett hormonális folyamatok indulnak meg. A
hasnyálmirigy inzulint termel, mely a sejtek számára hozzáférhetővé
teszi a glükózt, így a vércukorszint csökken. Állandó cukor
fogyasztásakor a hasnyálmirigy sejtjei egy idő után elfáradnak, és
először csökkent glükóztolerancia következik be, később pedig
cukorbetegség is előállhat.
Megfigyelték azt is,
hogy a vér alvadásában nagy szerepet játszó vérlemezkék a cukrozott
élelmiszereken élő kisállatokban összetapadtak. Később emberen végzett
vizsgálatok is igazolták ezt a folyamatot. A védőfunkciót ellátó
fehérvérsejtek mozgását is lassítja a cukor, így az immunrendszert is
kimutathatóan gyengíti. A legújabb megfigyelés szerint a cukor - a
zsiradékok mellett - nagy szerepet játszik a koszorúér betegségek, a
szívtrombózis és az érelmeszesedés kiváltásában. A szívkoszorúér
betegeknél növekedik a vér triglicerid szintje, emellett jellemző még a
magasabb inzulin és más hormonok szintje. Több enzim működése
rendellenessé válik és a vérlemezkék viselkedése is megváltozik.
Mindezen jelenségek pedig a cukorfogyasztással függnek össze. A
koleszterin tehát korántsem magyaráz meg minden érrendszeri panaszt.
Valószínűleg a zsírok és a fehércukor együttes hatása áll a háttérben. A
cukorbetegeknél egyébként nagy valószínűséggel lehet számolni a szív és
érrendszeri panaszokkal, mely szintén utal a cukor és az érrendszer
kapcsolatára.
A cukor nagy mennyiségű
fogyasztása egyes kutatók szerint hormonális zavarokat okoz. A cukorral
etetett kisállatok mellékveséi (mely a hormon szabályozásért felel)
megnagyobbodtak, és a főütőereiben úgynevezett ateróma képződött, mely
ember esetében érelmeszesedést jelent. A magas cukortartalmú étrend
nyulakban koleszterinszint emelkedést, kakasban érelmeszesedést idézett
elő. Fiatal férfiak esetében is megfigyelhető a koleszterin és a
trigliceridszint emelkedés. Fiatal nőknél ez nem következik be, de
idősebb nőknél - a változás kora után - igen.
Nem elhanyagolható
természetesen a cukor "üres" kalóriatartalma sem, mely feleslegesen
égeti a szervezetet és elhízáshoz vezet. A szénhidrát, ha nem tud
elégni, zsírszövetté alakul és lerakódik. Gyermekek esetén az elhízás
még súlyosabb következményekkel járhat, hiszen esetükben újabb
zsírsejtek is képződnek, míg a felnőtteknél csak a már meglévők
nagyobbodnak. Ezért az elhízott gyermek nagy valószínűséggel kövér marad
felnőtt korában is, mely kihat mind egészségi állapotára, mind lelki
életére. A szülők felelőssége, hogy a gyermeket ne szoktassák rá az
édességekre, cukros ételekre, még akkor sem, ha az pillanatnyilag örömet
okozna a gyermeknek, de hosszú távon súlyos betegségek alapjait rakja
le és megrövidíti az életet.
A cukor tápanyagot nem
tartalmaz, ugyanakkor a vércukorszint növelésével hatást gyakorol az
éhségközpontra, mely a vérben lévő cukor mennyiségtől függően vált ki
éhség illetve jóllakottság érzetet. Jól ismert tapasztalat, hogyha a
gyermek édességet nassol evés előtt, akkor kevesebbet eszik az
étkezéskor. Ez is abból adódik, hogy a vércukorszint hirtelen
emelkedésére az éhségérzet csökken. A nassoláson, cukros ételeken
felnövekvő fiatalok egyrészről túlsúlyosak, másrészről tápanyaghiányban
szenvednek (vitamin, ásványi anyag). Akaraterejük elgyengül, fizikailag
pedig betegségekre válnak hajlamosabbá.
Összefüggés van a
krónikus emésztési zavarok és a cukor között is. A vizsgálatok szerint
kis szénhidrát tartalmú diéta 70%-ban megszüntette a hasi panaszokat. A
cukor irritálja a nyelőcső gyomor és bélcsatorna nyálkahártyáját is. A
magas cukortartalmú étrend hatására megnő a gyomorsav mennyisége
(20%-kal) és az emésztő aktivitás háromszorosára változik. Hasonló a
hatás az erős, fűszeres ételek fogyasztásakor előállt következményekhez.
Valószínűsíthető, hogy a mértéktelen cukorfogyasztás szerepet játszik a
gyomor és nyombélfekély kiváltásában is. Az epekő betegség és epehólyag
gyulladás is kapcsolatban lehet a cukorral. A zsírtalan diéta sokszor
eredménytelen a betegeknél, de alacsony cukortartalmú diétával a
panaszok csökkentek.
Említést érdemelnek még a
cukorfogyasztás hatására fellépő szembetegségek, a fogszuvasodás
elterjedése főleg a gyermekek körében, és bizonyos bőrbántalmak is. A
köszvény súlyosbodásában is bizonyára szerepet játszhat, és bizonyos
rákfajták kockázati tényezőjeként szerepel. Érdekes megfigyelés az is,
hogy amióta a gyerekek igen nagymennyiségű cukrot esznek, azóta a
lányoknál a pubertás kezdete évtizedenként 3-4 hónappal előretolódott. A
nemi érés felgyorsulását egyes tudósok egyebek mellett a cukor
hormonbefolyásoló hatására vezetik vissza. A fehércukor fogyasztása
során a B1 vitamin raktárak is kiürülnek.
A cukor egyik
legjellemzőbb tulajdonsága, hogy levegő hiányában és baktériumgombák
jelenlétében megerjed. Ez a jelenség játszódik le a fog romlásakor,
hiszen ilyenkor a fog és a cukorréteg közé beszoruló baktériumok
erjeszteni kezdenek, és a képződő savak a fogzománcot kezdik megtámadni.
Ehhez hasonló erjedési folyamat azonban a gyomorban is lejátszódhat,
bizonyos feltételek mellett. Ha a gyomorban viszonylag nagymennyiségű
cukros étel kerül, akkor nagy az esélye erjedési folyamatok
beindulásának. A kiadós ebédek után kialakuló fáradtságérzés tehát
többnyire az erjedési folyamatok káros termékei (savak, gázok), illetve a
nagymennyiségű étel megemésztéséhez szükséges méreganyag kiválasztás
energiaigénye okozza. A cukor hatására fellépő belső erjedési folyamatok
gyengítik a szellemi kapacitást, és terhet rónak a kiválasztó szervekre
is.
Összességében tehát a
rendszeres és mértéktelen cukorfogyasztás károsíthatja a szívet és
érrendszert, a szemet, a fogakat, az emésztőszervek nyálkahártyáját, a
hasnyálmirigyet és az idegrendszert, hátrányos a máj és a vese
működésére is és megzavarja a hormonháztartást. Hosszabb távon elhízást,
más esetben tápanyagszegénységet, cukorbajt okozhat, az erjedési
folyamat miatt pedig gyakran szellemi tompaságot, ingerlékenységet,
kedvetlenséget, rossz közérzetet.
Persze ne gondoljuk azt,
hogy szinte minden betegségért a cukor a felelős. Lehet, hogy sok
esetben nem mint ok szerepel, hanem mint súlyosbító tényező, de ez is
elég indok a kérdés átgondolására. Az azonban tény, hogy igen sok
tekintetben károsítja az emberi szöveteket és a szervezet legkülönbözőbb
részeiben okoz panaszokat. A cukor hatásaival kapcsolatos kutatások
természetesen nem értek véget, de az eddigiek is sejtetni engedik a
további eredmények irányát.
Végezetül álljon itt a
korszerű táplálkozástudomány 12 ajánlásának egyike, amely hűen tükrözi,
hogy a táplálkozási szakértők a XX. század végére levonták a megfelelő
következtetéseket a kutatási eredményekről:
"... Ételeinket
lehetőleg egyáltalán ne, legfeljebb nagyon csekély mértékben cukrozzuk.
Ahol lehet, cukor helyett használjunk mézet. Igyunk inkább természetes
gyümölcs és zöldséglevet, mintsem cukros italokat, szörpöket ... Ne
szoktassuk a gyermekeket az édes íz szeretetére."
Szerző: Tóth Gábor
Forrás: antalvali.com
