... mikor úgy éreztem hogy tényleg szerelmes voltam.
(Apró gondolatcseppek egy korábbi kapcsolatról. Szól az elengedésről, mondhatnám többnyire arról. Be és be NEM teljesült szerelemről. Nem komplikált, csak egyoldalú.)
Tudod, az elején nem ismertelek fel de ahogy múltak az évek és újra az utamba kerültél és felkerestél, valami megváltozott bennem. Rád néztem, és vonzónak találtam az egész lényed, a szemed, az arcod, a tested...
Lassan kibontakozott valami köztünk amit próbáltam nem szerelemként kezelni, mert nem mertem bevallani, de számomra az volt a teljes valójával.
Ritkán talál rá az ember a másik felére, úgy éreztem végre nekünk sikerült. Igen, nekünk. Szerettelek a teljes valómmal, szerettem mindent ami te vagy és amit te nyújthatsz. Úgy éreztem megértesz és elfogadsz olyannak amilyen vagyok, mi mást kívánat még az ember ezen kívül?
A szemedben magamat láttam, a pillantásodban téged. Ez volt a legteljesebb boldogság az életemben. Valaha felül fogja-e múlni más? Meglehet. Te voltál nekem a mindenem.
Ez a régi érzés talán egy újabb bejegyzést is megkíván. Listára rakva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése